Philos2020_1/2

JELENA STANOJEVIĆ: AGNUS DEI

By 2021-05-23 No Comments
agnus_dei

Ha kibontod valaha a köd hajfürtjeit,

felfeded majd titkát bánatos szememnek,

mit hasztalan próbálkozásaim bizsui ékítenek,

hogy az én É-m soha ne kapjon N-t, amíg csak létezik.

 

Nem, ez meg nem történhet soha.

 

Erős hadsereg kering testemben,

széttört buzogányokat s az előző

árulás pár ezüstpénzét cipelve magával.

 

Te nem bírsz el velük.

Ez itt az ősök nyavalyáiból kovácsolt

őrültek kollekciója,

a groteszktől az öngyilkosokig.

 

Kudarc.

 

Én az álmaim eróziójába vésett

sóhajok sokaságáról

ismerem fel magam.

 

Tudatom folyosói

saját lúdbőrzött gondolataikat élik.

 

Nem a szavaid vették meg gondolataimat.

A te csöndöd indult rohamra

lelkem törött ládikói ellen.

 

És én, mint Akhilleusz lépek elő,

sebezhetőségemet palástolva.

 

Talán az emberek a felelősek

riadt tükörképükért

az éjszaka s a nappal végzetében.

Szederjes, ködös

mellényt hordanak ők,

epikuroszi romjaikat

mások megkékült foltjaival

álcázva.

 

Más színű és alakú arcok mocskos lelkei ezek.

Véres élőhelyeiket tépik,

megjelölt sírudvarukhoz szükséges

göröngyeiket kiharcolva.

 

Hiábavaló fáradozás ez.

 

Dialógusok fanyar illata kel útra

a forró esőcseppekkel.

Törzsek és népek nyüzsgésével festett

bőröd nyugalma pusztít és elsodor.

 

Te egyesítetted megbukott

trónjaim összes birodalmát.

Megszelídített lépteim

kincstára a te bensőd,

a mélységtől az isten ajtajáig.

 

Jobb, ha elmész,

ne így maradjak meg emlékezetedben.

 

Nem az vagyok én, mit szemeid látnak

az illúzió s a vágy bűvöletében.

Ember-utánzat vagyok inkább,

vagy annak valami formája.

 

Ebben az eltévelyedett időben

szétszabdalt látványokat és felolvadt kudarcokat

rakosgatok egybe szüntelenül

a csöndbe, hol ártatlanságod minden törvénynek ellenszegül.

 

Nem az éji szakramentum vágyai teremtettek téged,

de isteni kezek formáztak saját képükre és vonásaikra.

 

A lelkemen elkövetett bűntény ultimo ratiója vagy.

 

Te vagy az utolsó imádság,

melyet reszkető ajkam

isten fülébe rebeg majd

e két világ kereszteződésénél.

 

Fordította: Kovács Jolánka