Urbán András két Tolnai Ottó-rendezése mint a létmegértés univerzumai mert ilyenkor szokott kezdődni újrakezdődni ilyenkor a legislegvégén Urbán András két alkalommal is színpadra vitte Tolnai Ottó A kisinyovi rózsa című...
Read More
Sodrásban, sokáig így éltem. Nevemet más adta, iskolát más választott nekem, tulajdonságaimat, küllememet örököltem. Semmit sem én irányítok, minden napom egy segélykiáltás. Mások örömén osztozom. Sajátom nincs. Hétköznapjaimat a buszállomáson...
Read More
XXII. a sínek mellett hanyatt fekvő bogarak kalim pálnak lábacskáikkal 23. ki viszi át a búza mezőkön a síneket mezőkön a szíveket + 23. már két egész versike óta vonatozgatok...
Read More
Én egy nagyon érzékeny lelkű ember vagyok. Este vagyok a legjobban nagyon érzékeny. Hat után hideg a kézfejem, zsibog a lábfejem, és hasogat a fejem. Pedig rendszeresen tornázok, csak rostosat...
Read More
Ágy nélkül maradtam. Ezt nem egy értelmiségi költő magasztos metaforájaként értem, nem is a Hallgatag által életre keltett alkotó hangján mondom, hanem szó szerint. Ma itt volt a mester, elég...
Read More
Gyakran mesélik emberek, hogy látták. Legsűrűbben természetesen Debrecenben tűnik fel, de találkoztak már vele Szegeden is, Sopronban, Miskolcon, Baján, Békéscsabán, Ózdon, Ondódon, Keszthelyen, hovatovább egy ízben Kelebián. Budapesten ugyancsak gyakori...
Read More
Kontra Ferencnek kf.: nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek. A kijelzőn kék, magenta, rózsaszín és zöld sorok tűntek fel, különböző, állítható és (el)menthető árnyalatokban. Az Előszoba 108 felhasználója fröcskölte...
Read More
A gyesztenyefák alatt (Pod kostanji) Ahol a Gradaščica a Ljubljanicába torkollik David Albaharinak Gyere velem, a gesztenyék alá, már megint fogyatkoznak, ifjúkori barátom, mit barát, te hős költő, aki hallgatásoddal...
Read More